the virginian . 1983. június

Egy rémálom utóélete
The Virginian, 1983. június 20.
Edgar Adela írása

Amint arról tegnapi számunkban is hírt adtunk, a nyugat-virginiai Melville városában ismeretlenek brutálisan meggyilkolták Liliy Moreno 35 éves ápolónőt. A Madison sugárúti Holdfény Apartmanház lakói ugyanolyan értetlenül állnak az eset előtt, mint a helyi rendőrség. A rémtett helyszínén rögzített nyomok - informátorunk szerint - rituális gyilkosságra utalnak: a falakat vérrel mázolták tele, az áldozat pedig szakrális rítusok leírásában is szereplő testhelyzetben hevert az ágyon. Sokkal többet nem tudunk mondani az ügy részleteivel kapcsolatban. A hatóságok - mint mondják: a nyomozás érdekeire való tekintettel - teljes hírzárlatot rendeltek el.
Ms Moreno a szomszédok szerint rendezett életet élt, tudomásuk szerint nem állt kapcsolatban semmiféle szektával, ritkán voltak látogatói - akkor is többnyire családtagok - és jelenleg udvarlója sem volt. Informátorunk szerint a rendőrség először Moreno ismerőseit, rokonait és barátait kérdezi ki.
Lily Moreno 1948-ban született Melville-ben. Alap- és középfokú tanulmányait helyi intézményekben végezte. Érettségi után a charlestoni Egészségügyi Főiskola hallgatója volt, ahol általános ápolói végzettséget szerzett '71-ben. Diploma után hazatért és a Melville Memorial Kórházban kezdett dolgozni. A Madisonra hat évvel ezelőtt, 1977-ben költözött és a lakóközösség szinte azonnal befogadta. Mint azt Mrs Rachel Simmons, az áldozat egyik szomszédja elmondta: "áldott jó fiatalasszony volt, mindig vidám, mindig segíteni kész, csöndes és pedáns". Szó, mi szó, Moreno valóban csöndesen és visszafogottan élt, ismerősei szerint néha-néha találkozgatott csak férfiakkal, akikkel a lapok társasági rovatain keresztül került ismerettségbe. Jane Wristhoop, Moreno barátnője és kollégája szerint ezek a kapcsolatok ritkák voltak és gyorsan értek véget: "kevés férfi jutott el nála a harmadik randevúig, Lily az igazit kereste elkeseredetten".
Lily Moreno nagy szívét mi sem példázza jobban, mint az, hogy nemrégiben örökbefogadott egy árvát a Szent Péter Nevelőintézet bentlakói közül. A tíz éves J. B. csak néhány hete lakott Moreno-val. A szomszédok szerint a fiú "ijesztő" volt, ám úgy tűnt, ő és Moreno kedvelik egymást. Amikor tudósítónk az iránt érdeklődött, hogy mit értenek "ijesztő" alatt, a kérdezettek csak a vállukat vonogatták. Többek szerint "a szeme tette", legtöbbjük azonban nem tudta megmagyarázni, homályos érzésekről adtak csak számot.
A rendőrség közleménye szerint Moreno holttestét is a fiú találta meg, akit szemtanúk szerint "meglehetősen zaklatott idegállapotban" szállítottak a Melville Memorial pszichiátriai osztályára kivizsgálás céljából. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a fiú további sorsa, Gordon Singer felügyelő, a rendőrség szóvivője nem tudott választ adni. "További lépéseink az igazságügyi pszichiátriai vizsgálat eredményeitől függnek. A gyermek jelenleg sokkos állapotban van, ami nem is csoda, ha tekintetbe vesszük, hogy mi mindenen kellett keresztülmennie. Egyelőre kihallgatása is várat magára" - mondta Singer.
A tegnap esti órákban a városba érkezett Jose Moreno, az elhunyt nő Bostonban élő bátyja is. Kérdéseinkre csak nagyon röviden volt hajlandó válaszolni. Elmondta, hogy a rendőrség munkáját mindenben segíteni fogja, akár olyan magánéleti információkkal is, amelyek esetleg a tettesek nyomára vezethetik a hatóságokat. J. B. örökbefogadása kapcsán úgy fogalmazott, hogy Ms Moreno családja (akik egyébként szintén Bostonban élnek) nagyrészt az örökbefogadás ellen foglalt állást, de végül Lily maga döntött - amihez természetesen minden joga megvolt, tette hozzá Jose Moreno. Kérdésünkre, miszerint tervezik-e, hogy magukhoz veszik az újból elárvult B.-t, két szóban válaszolt: "nem, semmiképpen" [...].

Madisoni rémdráma - megkezdődhet a fiú kihallgatása
The Virginian, 1983. június 29.
Edgar Adela írása

Június 18-án a melville-i Madison sugárúton álló Holdfény Apartmanház lakói igazi rémdrámába csöppentek: az épületben lakó 35 éves Lily Moreno brutális gyilkosság áldozata lett saját otthonában. Az apartmanház lakói azóta kétszer fordítják rá a kulcsot a zárban. Rituális gyilkosság? Bosszú?
A hatóságok most előrelépést várnak a nyomozásban: a törvényszéki pszichiáter engedélyt adott Moreno nevelt fiának, Justin B.-nek kihallgatására.
Mint arról korábbi számunkban is beszámoltunk, a tíz éves Justin néhány hete élt az áldozattal. Ms Moreno holttestét is ő fedezte fel, valószínűleg ettől került sokkos, zavart idegállapotba. Tudósítónknak csak annyit sikerült megtudnia, hogy a fiú éppen az iskolából tért haza, amikor az ajtón belépve szeme elé tárult a borzasztó látvány. A fiú a lakás előszobájában esett össze, így talált rá Mr Alastar, az egyik szomszéd, akinek a résnyire nyitott ajtó és a bentről kiszűrődő nyöszörgés és sírás lett gyanús. Mr Alastar ugyanakkor egy érdekes tényre hívta fel tudósítók figyelmét: amikor rátalált, a fiú keze véres volt. Kérdésünkre, miszerint látta-e a fiút a szobában, nemleges választ adott, ám hozzáfűzte, hogy "a vér éppenséggel a fiú sajátja is lehetett". Mindennek ellentmond a rendőrség első közleménye, amelyen azt állították, hogy a fiú fizikai sérülést nem szenvedett.
Amint arról írtunk, a rendőrség munkatársai Justin B.-t a Melville Memorial Kórház Igazságügyi Pszichiátriai Osztályára szállították megfigyelésre. A gyerekkel azóta igazságügyi szakértő foglalkozott, kihallgatása mindeddig lehetetlen volt. A mai napon azonban Dr Raymond Kaufmann igazságügyi pszichiáter zöld utat adott a rendőrségnek: megkezdődhet a fiú kihallgatása. Dr Kaufmann közleményében a következőképp fogalmaz: "[...] a páciensnél fellépő PTSD (poszttraumás stressz zavar - a szerz. megj.) ebben a korban meglehetősen ritka. Legtöbbször bántalmazott nők esetében alakul ki, de gyakori háborúból megtérő veteránoknál és természeti katasztrófák túlélőinél is. Az, hogy egy tíz éves fiúnál egyáltalán fellép a PTSD, azt bizonyítja, hogy hatalmas megrázkódtatáson esett át. Justin esetében a PTSD visszatérő rémálmok miatti alváshiányban és -zavarban, valamint valamiféle bűntudattól kiváltott önveszélyes dühkitörésekben csúcsosodott ki. Ennek megfelelően a pácienst szedálni voltunk kénytelenek, valamint időszakosan fizikai korlátozás alatt tartani (ágyhoz kötözni - a szerz. megj.) [...]".
Kérdésünkre, hogy eddig miért nem volt lehetséges a kihallgatás, Dr Kaufmann a következőképp válaszolt: mivel a PTSD-t kiváltó trauma képei a kezdeti időszakban (sőt, legtöbb esetben még azon is túl) álmok és rémképzetek formájában, spontán is visszetérnek, felesleges tovább gyötörni a pácienst azzal, hogy célzott kérdésekkel a nyugalmi időszakokban is visszarántjuk a múltba. Ilyenkor a legtöbb, amit tehetünk az, hogy általános beszélgetések és terápiák segítségével megpróbáljuk elfogadtatni vele az őt ért veszteséget és hangsúlyozzuk a bűntudat oktalanságát. Téves azt gondolnunk, hogy Justin felépült vagy teljesen meggyógyult volna - tette még hozzá Kaufmann -, ám a rendőrség nyomásának hatására engedélyeztük, hogy egy, szigorúan a pszichiátriai szakértő által jóváhagyott, kizárólag tényekre fókuszáló kérdéssor segítségével kihallgassák a gyermeket.
Információink szerint Justin B. kihallgatása holnap veszi kezdetét. Gordon Singer felügyelő, a rendőrség szóvivője szerint "ha nem is áttörést várnak a kihallgatástól, de mindenképpen segíthet tisztázni az ügy néhány - igencsak homályos - részletét".
Mint Singer elmondta, eddig is jelentős háttéranyagot sikerült összegyűjteniük a gyilkossággal kapcsolatban. Ennek csak egy apró része a Justinnal foglalkozó akta. Tudósítónk megkísérelt utánajárni a fiú előéletének, ám sem a rendőrség, sem pedig a Szent Péter Nevelőintézet nem volt hajlandó kiadni a gyermek teljes nevét és egyéb adatait. Természetesen az ügy további fejleményeiről a Virginian hasábjain is beszámolunk.

Megkerestem zsebemben a ceruzacsonkot és addig turkáltam az asztalfiókokban, amíg találtam egy poros és megsárgult jegyzettömböt. Kitéptem az elmosódott, olvashatatlan sorokkal telerótt lapokat és jegyzetelni kezdtem.